„Született csupor”. Édesanyám fazekas és mézesbábos, Édesapám néprajzkutató, fazekas képesítéssel és szakterülettel. A mesterség nekem az életem része volt a múltban, az iskola vezetésével a jelenben és nagyon azon vagyok benne, hogy nekem és sokan másoknak még lehessen ebben jövője.

Vannak dolgok amire a név kötelez és vannak amikbe beleszületik az ember. Nálam pont ezek metszésében van a fazekasság. Ezért is szokták rám mondani, hogy született csupor. A fazekasság, az agyag és a kerámia egész életemben körülvett. Édesanyám fazekas, Édesapám leginkább a fazekassággal foglalkozó néprajzkutató. A mesterség így nekem nem csak szerelem vagy érdeklődési kör, hanem az életem abszolút szerves része, ami nélkül hiányérzetem támad. És sajnos elég soká sikerült ezt felismernem. Felnőttként kezdtem a szakmával komolyan foglalkozni csak. Természetesen ez soha nem mentett fel engem bármilyen tanulás alól, sőt! Ahogy szokták mondani nehéz tölteni egy csészét ami tele van. Azok az élmények, az az információ amiket én a szüleim mellett magamba szívtam a szakmáról, elég nehezen álltak aztán össze és még most is úgy érzem, hogy csak annyit tudok, hogy tudjam merre kell fejlődnöm tovább. Ez az egyik, ami igazán hajt előre. Mindig lesz még mit felfedezni, és a másik mozgató ereje az a közösség és kultúra amit ezen keresztül ismerünk meg és oszthatunk meg másokkal.